Kétterminális

Kétterminális fogalom olyan eszközökre és hálózatokra utal, amelyeknek csak két csatlakozójuk van, és a belső felépítésük független attól, hogyan használják őket a környezetben. A két terminál közötti kapcsolatban meghatározott feszültség és áram viszony írja le a hálózat viselkedését: a v–i relációja határozza meg, hogyan reagál a bemenet a kimeneti igényekre.

A legtöbb gyakorlati eset lineáris, ahol a feszültség és az áram közötti kapcsolat egyszerűen kifejezhető: i = Yv vagy v = Zi, ahol Y az admittancia, Z az impedancia. Bármilyen lineáris és passzív vagy aktív kétterminális hálózat a Thevenin vagy Norton modellre helyettesíthető. A Thevenin-kép egy feszültségforrásból és soros ellenállásból áll, míg a Norton-kép egy áramforrásból és párhuzamos ellenállásból.

Példák: ellenállások, kondenzátorok, induktivitások, valamint más kétterminálú eszközök, például egy dióda is. A kifejezés hangsúlyozza a csatlakozók számát, nem pedig a konkrét belső topológiát.

Megkülönböztethető a kétportos hálózattól, amelynek négy terminálja van, és ahol a be- és kimenetek kissé általánosabban kezelhetők.