feszültségforrásból

A feszültségforrásból kifejezés olyan helyzetre utal, amikor egy elektromos jel vagy energia eredetét egy feszültségforrás határozza meg. A feszültségforrás maga olyan eszköz vagy rendszer, amely a kimenetén állandó vagy meghatározott értékű feszültséget biztosít. Ezt a kifejezést gyakran használják az áramkörök elemzésekor és a jel származásának meghatározásakor.

A feszültségforrás fogalma két alapvető típust foglal magában. Az ideális feszültségforrás úgy működik, hogy a kimeneti feszültség mindig megegyezik a forrás által garantált értékkel, és nincs belső ellenállása. A valós feszültségforrásnak van belső ellenállása, amely hatással van a terhelésre és a kimeneti feszültségre. A valóságban gyakran a forrást egy Thevenin-egyenértékben lehet szemléltetni: egy ideálissá alakított feszültségforrásot sorosan kapcsolt ellenállással.

A terhelés és a forrás viszonya a belső ellenállás hatásától függ. Ha a terhelés ellenállása nagy, közel lesz a forrás feszültségéhez; ha a belső ellenállás jelentős, a terhelés feszültsége jelentősen csökkenhet. A feszültségveszteség főként I-szeres R belső ellenállás formájában jelentkezik: V_load = V_th vagy V_source minus I×R_internal.

Gyakorlati példák közé tartozik a számítógépes tápegységek, akkumulátorok, hálózati töltők és napelemes rendszerek, amelyek feszültségforrásként szolgálnak a csatlakoztatott terhelések számára. A méréskor a terhelésre adott feszültséget és a forrás belső ellenállását is figyelembe veszik a pontos érték érdekében. Biztonságos működés érdekében elengedhetetlen a megfelelő izoláció és a kerülendő túlterhelés.