Keményítés

Keményítés olyan művelet vagy sorozat, amelynek célja az anyagok keménységének növelése. Általánosan a kopásállóság és a szilárdság javítása miatt alkalmazzák. A legtöbb esetben a fémiparban használják a kifejezést, és főként a vas- és acélötvözetek keményítésére vonatkozik; más anyagokra is alkalmazható.

A fémeknél a keményítés leggyakoribb formája a hőkezelés. A folyamat lényege: az anyagot felmelegítik a megfelelő hőmérsékletre (austenitizálás), majd gyors hűtéssel martenzitát vagy más kemény fázisokat hoznak létre. Ennek eredményeként nő a keménység és a kopásállóság. A temperálás ezt követően gyakran csökkenti a ridegséget, miközben megőrzi a megszerzett keménységet. Ismertek felületi keményítés-eljárások, mint a karburálás, nitridálás és nitrokarburálás; ezeknél a felület kapja a magas keménységet, míg a belső mag megfelelő kontrasztot tart meg.

Munkakeményítés alatt a plasztikus alakítás során keletkező diszlokációk növekedése révén nő a keménység a kész rész egészében vagy részben. A keménységet gyakran Rockwell-, Vickers- vagy Brinell-skálán adják meg. A keményítés előnye a jobb kopásállóság és hosszabb élettartam, ám megnövekedett ridegség és csökkenő megmunkálhatóság is járhat vele.

Alkalmazási területei közé tartozik az autóipar, a gépgyártás, a szerszámkészítés és a különféle eszközök gyártása, ahol fontos a kopásállóság és a hosszú élettartam. A kiválasztott keményítési eljárás és utókezelés a tervezés kritikus eleme.