Isobologramokkal

Isobologramokkal egy grafikus módszer a két hatóanyag vagy tényező kölcsönhatásának vizsgálatára adott hatás eléréséhez szükséges dózisok összefüggésének szemléltetésére. Egy adott, rögzített effektus szint (például ED50) elérésekor kiinduló pontokként szolgálnak az egyes hatóanyagok egyéni dózisszámai: az egyik tengely az A hatóanyag, a másik a B hatóanyag dózisa. Az x- és y-tengelyen felrajzolt síkban a “line of additivity” vagyis additív isobola az a görbe, amely az additív interakcióval érhető el; ezt a vonalat úgy kapjuk, hogy az egyes hatóanyagokra külön-külön meghatározott adatokból számítjuk a kombinációk egyenletét.

Értelmezés szerint a pontok elhelyezkedése az isobologramon a kölcsönhatás típusát adja meg: az additív összhatás mellett maradó pontok a vonalon vannak (ideális eset), a vonal alatt lévők szinergikus kölcsönhatást, a vonal felettiek pedig antagonista kölcsönhatást jeleznek. A módszer gyakran Loewe-féle additivitás modellként is ismert, és feltételezi, hogy a hatások összeadódnak a dózis-alapon.

Alkalmazási területei kiterjednek a gyógyszer-kölcsönhatások elemzésére, gyógyszerfejlesztésre, sugár- és kemoterápia, valamint toxikológiai vizsgálatokra. Korlátai közé tartozik a pontos dóziskonkurencia megkövetelése és az, hogy két komponens esetében a kölcsönhatás feltételezett mechanizmusa közelítő. Isobologramokkal lehet gyorsan vizualizálni a kombinációk potenciális előnyös vagy kedvezőtlen hatásait.