Immunoszuppresszív

Az immunoszuppresszív kifejezés olyan gyógyszerekre vagy terápiákra utal, amelyek a szervezet immunrendszerének működését részben vagy teljes mértékben csökkentik. Célja a kilökődés megelőzése transzplantáció után, illetve bizonyos autoimmun betegségek vagy gyulladásos állapotok súlyosbodásának kontrollálása.

A legfontosabb csoportok közé tartoznak a calcineurin-inhibitorok (például ciklosporin, takrolimusz), az antimetabolitok (például azathioprin, mikofenolát-mofetil), az mTOR-inhibitorok (szirolimus, everolimus), valamint a kortikoszteroidok (prednizolon vagy prednizolon). Emellett rituximabhoz hasonló monoklonális antitestek és speciális receptorantagonisták is alkalmazottak, továbbá bizonyos esetekben kombinált terápiákban immunszuppresszív hatásúak. A terápia gyakran a triggerelemek függvénye: transzplantációt követő kilökődés megelőzése, GVHD (csontvelő-átültetés során) kezelése, illetve autoimmun és gyulladásos betegségek kezelése.

Alkalmazási területek közé tartozik a szervátültetések utáni kilökődés megelőzése, valamint autoimmun betegségek például reumás ízületi gyulladás, gyulladásos bélbetegségek, bizonyos bőrbetegek és dermatológiai állapotok kezelése. Ezenkívül graft-versus-host betegség esetén is használhatók.

Mellékhatások és kockázatok közé tartozik a fertőzések fokozott kockázata, infekciók súlyosbodása, fokozott neoplasia kockázat, nephrotoxicitás a calcineurin-inhibitoroknál, hepatotoxicitás, vérnyomásemelkedés, cukoranyagcsere-zavarok és hiperlipidémia. Gyakori a gyógyszer‑kölcsönhatások is, ezért a terápia során szoros megfigyelés és terápiás célértékek szerinti monitorozás szükséges, különösen a trough szintek mérésével a vérben.