vérnyomásemelkedés

Vérnyomásemelkedés, köznyelven hipertónia, a nyugalmi vérnyomás tartós megemelkedését jelenti. A diagnózis általában akkor állapítható meg, ha a nyugalmi értékek több mérésen keresztül 140/90 mmHg felett maradnak, vagy az alacsonyabb, de folyamatosan magas értékek jellemzők. Pontos meghatározás irányelvek szerinti lehet, és gyakran történik otthoni vagy 24‑órás vérnyomásmérés is a megbízhatóbb értékek érdekében.

Két fő típusa van: primer (esszenciális) hipertónia, amely a legtöbb esetben nem tár fel egyetlen kiváltó okot, és másodlagos hipertónia, amely mögött ismert betegség vagy tényező áll (például vesebetegség, endokrin rendellenesség, alvási apnoe vagy bizonyos gyógyszerek). A primer forma hátterében genetikai hajlam, életmódbeli tényezők és környezeti hatások együttes szerepe valószínűsíthető.

Kockázati tényezők közé tartozik az életkor növekedése, családi előzmény, túlsúly vagy elhízás, magas sófogyasztás, kevés fizikai aktivitás, dohányzás, alkoholfogyasztás és stressz. Gyakran tünetmentes, ezért rendszeres ellenőrzés szükséges. Ritkán jelentkezhet fejfájás, szédülés vagy orrverészesedés, de ezek nem megbízható jelek.

Szövődmények közé sorolhatók a szív- és érrendszeri betegségek, mint például koszorúér-betegség, szívfailure, agyvérzés, vese- és szemészeti problémák. Kezelése magában foglalja az életmódváltást és szükség esetén gyógyszeres terápiát. Életmódi javaslatok: testsúlycsökkentés, rendszeres testmozgás, sószegény étrend (DASH), alkoholfogyasztás mérséklése, dohányzás kerülése és megfelelő alvás. Tárgya a gyógyszeres kezelés: diuretikumok, ACE-gátlók, ARB-k, kalciumcsatornai blokkolók és ritkán beta-blokkolók, amelyeket egyénre szabottan írnak elő. A kezelés célja a vérnyomás kontrollálása és a szövődmények megelőzése.