Hallucinációk

Hallucinációk olyan perceptuális élmények, amelyek külső ingertől függetlenül keletkeznek, és amelyeket a személy valósnak érez. Nincs hozzájuk külső stimuli, és gyakran nem állnak összhangban a környezet tényeivel. Előfordulásuk lehet izolált, de összefüggésbe hozható pszichés vagy neurológiai betegségekkel, mérgezésekkel vagy gyógyszerhatásokkal is.

Leggyakoribb modalitások a vizuális és az auditív hallucinációk, de előfordulhatnak olfaktoriás (szagok), gustatorikus (ízek) vagy taktilis (érzékelések a bőrön) élmények is. Komplexebb formák is megjelenhetnek. Speciális formák közé tartoznak a hypnagogikus és hypnopompikus hallucinációk alvás-ébredés határán, valamint a belső érzésekhez kötődő pseudohallucinációk, amelyeket a személy felismer ugyan, de az élményt valóságosnak éli meg.

Okok és előidéző tényezők sokfélék. Primer pszichiátriai zavarokban, például skizofréniában, schizoaffektív rendellenességben vagy bipoláris zavarnál jelentkezhetnek pszichotikus tünetek. Másodlagos okok lehetnek neurológiai betegségek (demencia, epilepszia, Parkinson-kór), migrén, láz, súlyos alváshiány, érzékelési depriváció. Drog- és gyógyszerhatások is okozhatnak hallucinációkat (hallucinogének, stimulánsok, bizonyos gyógyszerek, alkohollal kapcsolatos megvonás).

Diagnózis és kezelés: a hallucinációk értékelése során kiemelt feladat az alapbetegség meghatározása. Kezelés általában az alapvető ok megítélésén és kezelésén alapul, és szükség esetén farmakoterápiát (például antipszichotikumokat) vagy pszichoszociális beavatkozásokat alkalmaznak. Biztonsági megfontolásokra, illetve krízisfázisban sürgősségi ellátásra is szükség lehet. A prognózis az okoktól és a kísérő tünetektől függ.