Galvanizált

Galvanizáltnak nevezzük azokat a vas- vagy acélszerkezeteket és felületeket, amelyeket cinkbevonattal látnak el a korrózió elleni védelem érdekében. A galvanizálás célja a hosszú élettartam növelése, különösen nedves vagy agresszív környezetben. A leggyakoribb módszer a forró cinkbevonatú galvanizálás (hot-dip galvanizing): az előkészített acélt cinkfürdőbe merítik, így felületén stabil cinkbevonat képződik. Ezenkívül alkalmazható elektrogálvánizálás és cinkszórás is.

Az eljárás lényege, hogy a bevonat két védelmi mechanizmust biztosít. Egyrészt fizikai elválasztó réteget alkot, amely megakadályozza a nedves környezet közvetlen hatását az acélra. Másrészt galvanikus védelem: a cink korróziója korábban zajlik, mint a vasé, így megóvja az alapszerkezetet. Nedves környezetben előfordulhat fehér rozsda formában történő átalakulás (Zn(OH)2 és karbonátok), ezt a területeket időnként karbantartásban érintik.

Alkalmazási területek közé tartoznak az építőipari acélszerkezetek, hidak, kerítések, csövek és vezetékek, gép- és berendezésszerelvények, elektromos szekrények és járművekre használt elemek. A galvanizált bevonat különösen kedvelt hosszú élettartama és alacsony karbantartási igénye miatt.

Minőség és szabványok: a forró cinkbevonat minőségét és vastagságát nemzetközi szabványok, például ISO 1461, ASTM A123/A123M és EN 10240 határozzák meg. A bevonat vastagsága körülbelül néhány tíz és néhány száz mikrométer között mozog, környezettől függően.