cinkbevonatú

A cinkbevonatú kifejezés olyan felületet vagy terméket ír le, amelynek sűrűn vagy vékonyan cinkréteget alkalmaztak. A bevonat célja a korrózió elleni védelem, ezért elsősorban vas- és acélalkatrészeken használják, például építőipari elemeknél, tető- és homlokzati lemezeken, csavarokban, vezetékekben és gépipari alkatrészeknél.

A cinkbevonat két módon nyújt védelmet. Először barrier védelemként lezárja a felületet a környezeti hatások elől. Másodszor galvanikus védelmet biztosít: ha a bevonat megsérül, a cink galvanikus anódként viselkedik, így a korrózió a cink felé terelődik, megóvva a mögöttes acélt vagy vasat. A bevonatból származó oxidok és karbonátok szintén védőréteget képeznek.

A cinkbevonatot több módszerrel lehet felvinni. A leggyakoribb a forró galvanizálás (hot-dip), amikor az acélt vagy vasat melegen olvadt cinkbe merítik. Az elektrolitikus galvanizálás (elektrogalvanizálás) elektromos áram segítségével viszi fel a cinket a felületre. Létezik még cinkspray és más, kisebb terhelésű eljárások is.

Szabványok és karbantartás: a bevonat minőségét és vastagságát standardok, például az ISO 1461 és az EN 10240 írják elő. A környezeti hatásoktól függően a fehér rozsda megjelenése és a karcolások utáni javítások figyelmet igényelnek. A cinkbevonatú termékek hosszú élettartamúak és újrahasznosíthatók, gazdaságos megoldást kínálva a korrózió elleni védelemre.