Feloldódás

Feloldódás azon folyamat, amikor egy oldott anyag (oldott részecskék vagy ionok) egy oldószerben egységesen eloszlik, és megoldás vagy oldat képződik. A folyamat során az oldott részecskék szétválnak a kezdeti formájukból, és az oldószer molekuláival kölcsönhatásba lépnek, így létrejön egy homogén elegy.

Az oldódás energiamegvalósításának egyensúlya határozza meg, hogy a feloldódás endotherm vagy exotherm-e. A rácsenergia felszabadítása vagy igénybevétele mellett az oldószer–oldott közötti kölcsönhatások energiája dominál. Emellett az entrópia növekedése gyakran kedvező tényező, ezért valamilyen szinten minden feloldódás entrópiát növel.

Oldhatóság alatt az adott hőmérsékleten és nyomáson adható legnagyobb oldott mennyiség értendő. Ezeket különböző állapotok jellemzik: telítetlen (többet is fel lehet oldani), telített (nem képes több oldódni a körülmények között) és túltelített oldat (ideiglenesen több oldott anyag oldható fel, mint a normál feltételek mellett). Gázok oldhatósága különösen a nyomástól függ (Henry törvénye szerint az oldott gáz koncentrációja arányos a gáznyomással), és általában hőmérséklet hat rájuk úgy, hogy hőmérséklet-emelkedéssel a legtöbb gáznál az oldhatóság csökken.

Oldódási sebességet befolyásoló fő tényezők a felület növekedése (Kis szemcsék, durva felület), keverés és hőmérséklet, valamint az oldószer kémiai tulajdonságai és a jelen lévő ionok vagy oldott molekulák kölcsönhatásai.

Gyakorlati jelentősége van például élelmiszeriparban, gyógyszeriparban, környezetvédelemben és biológiában, mivel a feloldódás befolyásolja a tápanyagok, gyógyszerek és szennyezőanyagok biohasznosíthatóságát és mozgását.