Failoverkapacitás
Failoverkapacitás a rendszer azon képessége, hogy meghibásodás vagy zavar esetén automatikusan vagy félautomatikusan át tudjon váltani a tartalék, redundáns komponensekre, hogy a szolgáltatás kiesése a lehető legkisebb legyen. Ez magában foglalja a hardver-, szoftver- és hálózati elemek közötti összhangot és az üzemeltetési folyamatok gyors aktiválását.
Az általános megközelítés lehet aktív–passzív vagy aktív–aktív konfiguráció. Tartalékként használt szerverek, tárolók, hálózati eszközök és szoftverek
Fontos mérőszámok közé tartozik az RTO (helyreállítási idő célja) és az RPO (adatvesztés megengedett mértéke), továbbá
Implementációk közé tartozik klaszterek, redundáns hálózati útvonalak, terheléselosztók és automatizált failover- és adatreplikációs mechanizmusok. A replikáció
Szakterületek szerint a failoverkapacitást illesztik az adott környezethez: on-premises adatközpontokban, felhőalapú és hibrid megoldásokban. A kihívások