Elhallgatás

Elhallgatás a hallgatás igéhez az el- előtag hozzáadásával képzett főnévi alakja, amely szándékos cselekvést ír le: valaki nem közli, vagy elrejti az igazság egy részét, bizonyos tényeket vagy információkat.

Szociális és közéleti kontextusban gyakran olyan jelenséget jelöl, amikor a közérdek vagy a nyilvánosság számára fontos információk nem jutnak el a közönséghez. Politikai, gazdasági vagy médiai környezetben az elhallgatás olyan magatartás lehet, amely a teljes kép hiányát okozza, és a döntéshozatalt vagy a vitát torzíthatja.

Jogi értelemben az elhallgatás értelmezése országonként változik. Lehet szándékos megtagadás vagy kötelezett adatszolgáltatás elmulasztása, például tanúvallomás vagy hivatalos jelentések esetében. Bizonyos helyzetekben az elhallgatás büntető-, szabálysértési vagy etikai vétségnek minősülhet, különös tekintettel a közzétételi kötelezettségekre és a nyilvánosságra hozatalra.

Az elhallgatás és a cenzúra közötti határ nem egyértelmű és időnként vitatott: míg az első lehet személyes vagy szervezeti döntés eredménye, addig a másik inkább intézményes kontrollként jelenik meg. Gyakori, hogy az elhallgatást a transparencia hiányával és a felelősségre vonhatóság gyengítésével azonosítják a közéleti vitákban.

Összegzésként az elhallgatás olyan magatartás vagy gyakorlat, amely szándékosan visszatart információkat, és amely jogi, etikai és társadalmi dimenziókban is vizsgálható.

---