Dopplerösszekapcsolás

Dopplerösszekapcsolás, más néven Doppler-radar vagy Doppler-sebességmérés, egy technológiai eljárás, amely a Doppler-effektust használja a távolság, sebesség vagy más mozgási jellemzők meghatározására. Az eljárás főleg a radartechnikában, navigációban, meteorológiában és sebességmérő eszközökben alkalmazható.

Az eljárás alapja a Doppler-effektus, amely szerint egy hullámforrás és egy megfigyelő között történő relatív mozgás esetén a megfigyelő által észlelt hullámhossz és frekvencia változik. Ha a forrás és a megfigyelő egymás felé mozog, a frekvencia növekszik (vöröseltolódás), míg távolodás esetén csökken (kékeltolódás). A Doppler-radar ezeket a frekvenciaváltozásokat használja fel, hogy meghatározza a célpont sebességét vagy távolságát.

A Doppler-radar rendszer általában egy radarantennát, egy transzcezert (transzmitáló és fogadó egységet) és egy jelfeldolgozó egységet tartalmaz. Az antenna sugározza ki a radarjelet, amely a célpontra találkozik és visszaverődik. A visszaverődött jel frekvenciája eltér a kiindulótól, ami alapján a rendszer kiszámolja a célpont sebességét vagy távolságát. Ez a technika különösen hasznos a légi- és tengeri navigációban, meteorológiai előrejelzéseknél, valamint autós sebességmérőkben.

A Doppler-radar alkalmazható többek között a sebességmérő radaroknál, amelyek a közlekedésben használják a sebességellenőrzésre. A meteorológiában a Doppler-radar segíti a viharok és más időjárási jelenségek monitorozását. A navigációban pedig segíti a hajók és repülőgépek pozíciójának pontos meghatározását. A technológia előnye, hogy képes megkülönböztetni a különböző irányokban mozgó célpontokat, és pontosabb adatokkal szolgál, mint a hagyományos radarok.