Cardiopulmonáris

Cardiopulmonáris vagy cardiopulmonáris kapcsolat a szív és a tüdő kölcsönhatását, együttműködését és közös működését foglalja magában. A kifejezés olyan orvosi kontextusokra utal, amelyekben a szív és a tüdő funkciója, illetve a kettő közötti kapcsolat, például a terheléses állapotban vagy krónikus betegségek során, együttesen értelmezendő.

Funkcionális alapok: a szív pumpálja a vért a tüdőkbe oxigenálásra, a tüdők pedig oxigént szolgáltatnak a vérhez és eltávolítják a széndioxidot. A cardiopulmonáris egység működése meghatározza az oxigénfelvételt (VO2), a szövetek oxigénellátását és az anyagcserés kapacitást, különösen terhelés alatt, amikor a keringés és a légzés intenzívebben dolgozik együtt.

Klinikai relevancia: olyan állapotok tartoznak ide, amelyek a szívre és a tüdőre egyaránt hatnak vagy az ő kölcsönhatásukból adódnak, például bal-kardiális kimerülés szív‑tüdő folyamatokkal, tüdőeredetű kezelési kockázatok, pulmonális hipertónia vagy COPD-hez társuló cor pulmonale. A tünetek közé tartozhat a dyspnoe, mellkasi fájdalom és fáradékonyság.

Diagnosztika és megközelítés: gyakran alkalmaznak echokardiográfiát, tüdőfunkciós vizsgálatokat, mellkas CT-röntgent és artériás vérgáz-analízist. Kiemelt szerep jut a terheléses cardiopulmonáris vizsgálatnak (CPET), amely az oxigénfelvételt, a szén-dioxid termelést, a ventilációt és a kardiopulmonáris reakciókat értékeli, segít a funkcionális kapacitás meghatározásában és a kezelési tervek személyre szabásában.

Kezelés és menedzsment: az alapbetegség kezelése, oxigénterápia, rehabilitációs programok és koordinált ellátás a kardiológia és a pneumológia szoros együttműködésével valósul meg.