Antitesttermelés

Antitesttermelés vagy antitestképzés a humorális immunválasz központi folyamata, amely során B-limfociták specifikus antitesteket, immunoglobulinokat termelnek. Az antitestek olyan glikoproteinek, amelyek felismerik a specifikus epitópokat és megkötik azokat, ezáltal segítve a fertőzések legyőzését.

Mechanizmus: A B-sejtek a B-sejt receptorukhoz kötött antigén felismerésével aktiválódnak, ezt követi a T helper sejtek (különösen Tfh sejtek) segítsége CD40–CD40L interakció és citokinek útján. A stimulált B-sejtek klonális proliferációba kezdenek, és plasmasejtekké vagy memória B-sejtekké differentiálódnak. A germinális központban osztályváltás (class switch) és somatikus hipermutáció révén nő az affinitás, és különböző izotípusok, például IgM, IgG, IgA, IgE termelődnek.

Funkciók: Az antitestek neutralizálják a kórokozókat, opzonizálják azokat, és aktiválják a komplement rendszert. Az IgG átjut a placentán, és védelmet nyújt a magzati és újszülött immunitásban; az IgA a nyálkahártyákon fontos. Az antitestek szerepe a hosszú távú humoralis immunmemória kiépítésében is központi.

Klinikai és biotechnológiai vonatkozások: A vakcinációk célja erős és tartós antitestválasz kiváltása. Vér- vagy szérumszűréses szerológia az antitestek kimutatására és mennyiségük meghatározására szolgál. Monoklonális antitestek gyártása in vitro és terápiás célokra használt technikák (például hybridoma). Zavarokkal járhat az antitest-termelés, például immundeficienciák vagy autoimmun kórképek esetén.