Alulértékelése

Alulértékelése olyan jelenség, amikor egy eszköz piaci ára alacsonyabb a fundamentálisan várt vagy igazságos értéknél. A kifejezés leggyakrabban a pénzügyi piacokon fordul elő, például amikor egy részvény vagy kötvény piaca alulértékeltnek tűnik a becsült belső értékéhez viszonyítva. Ugyanakkor a fogalom értelmezhető valuták árfolyamaira is, ha egy deviza árfolyama a hosszú távú fundamentális mutatókhoz viszonyítva alulértékeltnek adódik. A koncepció széles körben alkalmazható a termék- és munkaerőpiacokra is, ahol az árak vagy bérek a gazdaság egyensúlyi, fenntartható szintje alatt maradhatnak.

Okai közé tartozik az információs aszimmetria, a viselkedési torzítások, piaci hatékonyság hiánya, likviditási korlátok és rövid távú spekuláció. Makrogazdasági környezet is hozzájárulhat az alulértékeléshez, például válságok, hogyoni túlsúly vagy kezelések, amelyek átmenetileg nyomják az árakat a fundamentális értéktől.

Mérése a fundamentális értékelésen alapul. Gyakori módszerek közé tartozik a diszkontált cash flow (DCF) elemzés, vagyon-alapú értékelés, illetve piaci viszonyítók, például az ár/nyereség (P/E) vagy az ár/book (P/B) mutatók. Devizák esetében a reálárfolyam vagy a vásárlóerő-paritás összevetése segíthet az alulértékeltség felismerésében.

Következmények: az alulértékelés lehetőséget teremt a befektetőknek, de kockázatokat is rejt magában, például értékcsapda kialakulását vagy a későbbi korrekcióból adódó árfolyam-nekifutást. Az alulértékelés értékbefektetői megközelítések egyik alapeleme, de nem garantálja a hozamot.