Adatbázisnormalizálás

Adatbázisnormalizálás (adatbázis-normalizálás) egy olyan folyamat, amelyet az adatbázisok tervezésében használnak annak érdekében, hogy csökkentsék az adat redundanciát és javítsák az adat integritást. Ez a módszer biztosítja, hogy az adatbázisban tárolt adatok optimálisan legyenek elrendezve, minimalizálva a potenciális problémákat, mint például az adatbeviteli, frissítési és törlési anomáliák.

A normalizálás során az adatokat több táblára bontják, és meghatározott szabályokat (normálformák) követnek az egyes táblák struktúrájának kialakításakor. A leggyakoribb normálformák az Első Normálforma (1NF), Második Normálforma (2NF) és Harmadik Normálforma (3NF).

Az 1NF biztosítja, hogy minden táblázat cellája atomi értéket tartalmazzon, és minden oszlop egyedi nevet kapjon. A 2NF az 1NF-en alapul, és kiküszöböli a részleges függőségeket, ami azt jelenti, hogy minden nem kulcsattribútumnak teljes mértékben függenie kell a táblázat elsődleges kulcsától. A 3NF az 1NF és a 2NF-en túlmenően kiküszöböli az átmeneti függőségeket, ahol egy nem kulcsattribútum egy másik nem kulcsattribútumtól függ.

A normalizálás révén hatékonyabb adatkezelést érhetünk el, csökkenthetjük a tárhelyigényt és növelhetjük az adatbázis rugalmasságát. Azonban a túlzott normalizálás bonyolultabb lekérdezéseket eredményezhet a több táblázat összekapcsolása miatt, így gyakran egyensúlyt kell tartani a normalizálás szintje és a teljesítmény között.