önbevallásos

Önbevallásos egy magyar melléknév, amely olyan jelenségekre vagy forrásokra utal, amelyek a személy saját beismeréséből vagy önkéntes nyilatkozatából származnak. A szó az ön- jelentésű előtagból és a bevallás, vallomás jelentésű szógyökből származik, az -os képző pedig jelzői viszonyt jelez. Így akkor beszélhetünk önbevallásos dologról, ha az információt a résztvevő maga közli.

A tudományos és kutatási nyelvben gyakori a kifejezés használata. Az önbevallásos adatok olyan információkat jelentenek, amelyeket kérdőíveken, interjúkban vagy naplókban a résztvevők maguk szolgáltatnak. Előnye, hogy költséghatékonyan, nagy mintákon átvihetőek, és bizonyos jellegű viselkedés vagy attitűd könnyen mérhető. Hátrányai közé tartozik a társas kívánatosság torzítása, a memóriabeli torzulások és az, hogy a válaszok nem mindig tükrözik a valódi viselkedést vagy állapotot.

Irodalmi és médiabeli kontextusban az önbevallásos hangvétel olyan szövegeket jellemezhet, amelyekben a szerző személyes vallomásokat, belső érzelmeket és önreflexiót közöl. Így az önbevallásos megközelítés gyakran növeli az intimitást, a memoár- vagy konfesszionális műfajokban pedig az olvasói azonosulást erősítheti.

Összegzésként az önbevallásos kifejezés olyan tartalmakat ír le, amelyek a személy saját kijelentésein és nyilatkozatain alapulnak, legyen szó kutatási adatokról vagy irodalmi megfogalmazásról. See also: önbevallás, bevallás.