állapotváltozását

Az állapotváltozás egy rendszer állapotának megváltozása külső hatások vagy belső folyamatok hatására. Az állapotot olyan állapotváltozók írják le, mint a hőmérséklet (T), a nyomás (P), a térfogat (V) vagy a belső energia (U). Egy állapotváltozás akkor következik be, ha ezek közül legalább egy megváltozik, és a rendszer egy másik állapotba kerül. A folyamatokat különböző szempontok szerint osztályozzuk: izotermikus (T állandó), izobár (P állandó), izochor (V állandó) és adiabatikus (hőcsere nélkül).

A folyamatok során a rendszer és környezete közötti energiaátalakítás figyelhető meg. Az állapotváltozás gyakran összefügg a fázisátalakulásokkal, például olvadás, fagyás, párolgás, kondenzáció vagy szublimáció. Ilyenkor a hőmérséklet a fázishatáron maradhat, és latens hő szavatolja a fázisváltást. A belső energia és az entalpia, illetve az entrófia változását a termodinamika első és második főtételének keretében írhatók le.

Különbséget teszünk reverzibilis (közel-reverzibilis, quasi-statikus) és irreverzibilis állapotváltozások között. A valós rendszerekben a viselkedés általában irreverzibilis, például szemcsés áramlás vagy hőátadás miatt.

Mérés és alkalmazások: az állapotváltozásokat hőmérséklettel, nyomással és térfogatváltozásokkal jellemzik; axiómái alapján számításokat végeznek belső energia, entalpia és entrófia változásával, például kalorimetriában és gépészeti mérnöki számításokban.