állóképességre

Az állóképesség a hosszabb ideig tartó fizikai vagy mentális tevékenység megőrzésének képessége. Főleg a szív- és érrendszer, a tüdő és az izmok együttműködésén alapul.

A fiziológiája alapvetően a kardiorespiratorikus kapacitáson múlik. A VO2 max a szervezet oxigénfelvételének max. értéke. A laktátküszöb a munka közbeni oxigénfelhasználás és laktáttermelés arányát jelzi. Szintén fontos a szív- és tüdő működés, a mitokondriális sűrűség és az izmok energiafelhasználása. Az edzés adaptációi javítják a vérkeringést, az oxigénfelvételt és a zsír- és szénhidrátanyagcsere hatékonyságát.

Általában két fő típusa van: aerob állóképesség, amely hosszú ideig tartó, alacsony–közepes intenzitású tevékenységeknél dominál; és az izomzat állóképessége, amely az izmok ismétlődő vagy tartós megterhelésére adott válasz.

Edzésének alapelvei: progresszív túlterhelés, specifikusság, megfelelő regeneráció és periodizáció. Gyakori formák: folyamatos alacsony–közepes intenzitású edzés, intervallumos edzés, tempóedzés és fartlek. A fejlődés a gyakoriság, intenzitás és terhelés összehangolásától függ.

Értékelése: VO2 max mérések, terepfeladatok (Cooper-teszt, 12 perc futás) és terheléses tesztek. Ezzel személyre szabható edzésprogram hozható létre.

Alkalmazások: sportban a futók, kerékpárosok vagy úszók teljesítményének alapja; mindennapi életben pedig a tartós teherbírás segíti a munkát és a mindennapi feladatokat. Pontos, egyéni állapot alapján genetika, életkor, táplálkozás és alvás befolyásolja.

---