Ószövetséget

Ószövetség, az Old Testament, a keresztény Biblia első nagy része, és a zsidó Tanakh központi szövegrészét is jelenti. A kifejezés az Újszövetséghez képest korábbi megírt szövegeket foglal magába. A kanonikus gyűjtemény időben hosszú folyamat eredménye: a legkorábbi részek Kr. e. 12. században keletkeztek, a végleges, formális kanonizálás a különböző közösségekben évszázadokon át zajlott. A szövegek főként héberül íródtak, egyes részek arámiával jelennek meg; a görög Septuagint és a latin Vulgata is fontos fordítás volt a későbbiekben.

Zsidó hagyomány szerint az Ószövetség Tanakh néven ismert szerkezetet követ: Törvény (Pentateuch, Mózes öt könyve), Nevi'im (Próféták), Ketuvím (Írások). A keresztények különböző canonokat használnak: a protestáns hagyományban 39 könyv szerepel; a katolikusok ehhez Deuterokanonikus könyveket is felvettek, összesen 46 könyvet tartalmazva; az ortodox hagyományok pedig további szövegeket is számolnak. A tartalmi hangsúly a történeti eseményeken, a törvényeken és a prófétai-ijüzeneteken van, de megtalálhatók benne bölcsességirodalom (például Zsoltárok, Példabeszédek, Jób) is.

A tekintélyes szövegek ökoszisztémája a vallási irodalomtörténetben jelentős: a kéziratuk, a bibliai nyelvek és fordítások gazdagítják a vallási, történelmi és irodalmi értelmezéseket. Az Ószövetség a zsidó és keresztény hagyományban egyaránt alapvető hatást gyakorolt a teológiára, liturgiára és erkölcsi tanításra.