Ásványianyagtartalom

Ásványianyagtartalom vagy ásványi anyag-tartalom egy anyagban található szervetlen elemek összességét jelenti. Az ásványi anyagok között makro- (például kalcium, foszfor, kálium, magnézium, nátrium) és nyomelemek (például vas, cink, mangán, jód, szelén) találhatók. A fogalom a táplálkozásban és a talajtanban egyaránt fontos, mert ezek az anyagok nélkülözhetetlenek a szervezet működéséhez és a növények növekedéséhez.

Az ásványianyagtartalom mértékét általában tömegarányban adják meg, például mg/100 g (vagy mg/kg) élelmiszereknél, illetve mg/kg vagy cmol/kg a talajokban és a növényi szövetekben. A meghatározáshoz gyakran analitikai technikákat használnak, például atomabszorpciós spektroszkópiát (AAS), ICP-OES-t, ICP-MS-t vagy X-ray fluoreszenciát (XRF).

Élelmiszerekben az ásványianyagtartalom befolyásolja az egészségre és a növekedésre gyakorolt hatást. Az ásványi anyagok közül sokat a test nem képes előállítani, ezért külső forrásból kell biztosítani. A biohasznosíthatóságot befolyásolhatják a feldolgozás, az étkezési összetevők és a jelenlévő anyagok (például fitátok és oxalátok). A táplálkozási ajánlások és a tápanyagtartalom-jelölés gyakran kiemeli bizonyos ásványi anyagokat, például kalciumot, vasat vagy jódot, a tápláltsági állapot felmérésére.

Összegzésként az ásványianyagtartalom a szerves és inorganikus összetevők vizsgálatának alapvető eleme, amely megmutatja, milyen mennyiségben találhatók meg bizonyos ásványi elemek egy adott anyagban. A mérések és a beavatkozások célja a minőség, a táplálkozás és a termelékenység optimalizálása.