üvegházhatást

Az üvegházhatás a Föld légkörének és felszínének természetes melegítési folyamata. A Napból érkező rövidhullámú sugárzás átszűrődik a légkörön, a felszín pedig hosszabb hullámú infravörös sugárzást bocsát ki. A légkörben és a felszín közelében lévő üvegházhatású gázok részben elnyelik ezt a sugárzást, majd visszasugározzák a meleget. Ennek köszönhetően a Föld átlaghőmérséklete stabilabb, mint a nyílt űrsugárzás állapotában. Ha nem lenne természetes üvegházhatás, a Föld átlaghőmérséklete körülbelül 33 Celsius-fokkal lenne alacsonyabb.

A fő üvegházhatású gázok közé tartozik a vízpára (H2O), a szén-dioxid (CO2), a metán (CH4), a nitrous-oxid (N2O) és az ózon, valamint halogenált gázok, például CFC-k, HFC-k és SF6. A vízpára a legdominánsabb, de koncentrációja függ a hőmérséklettől, míg a hosszú élettartamú gázok stabilan hozzák a fennmaradó melegedést.

Az emberi tevékenység – fosszilis tüzelőanyagok égetése, ipari folyamatok, mezőgazdaság – növeli ezeknek a gázoknak a légkörben lévő koncentrációját. A CO2 és más gázok hosszú élettartama miatt a hatás hosszú távú, és visszacsatolásokkal, például a vízpára-tartalom növekedésével felerősödhet.

Az üvegházhatás fokozódása globális felmelegedést okoz. Ennek következményei közé tartozik a hőmérséklet-emelkedés, az óceánok felmelegedése, a gleccserek és tengeri jég olvadása, a tengerszint emelkedése, valamint a szélsőséges időjárási események gyakoriságának és intenzitásának növekedése.

A megoldások közé tartozik a kibocsátások csökkentése, energiahatékonyság növelése, megújuló energiaforrások szélesebb használata, illetve technológiák a szén-dioxid csökkentésére és tárolására. Emellett alkalmazkodási intézkedésekre van szükség a vízgazdálkodás, az infrastruktúra és a mezőgazdaság területén.