hmérsékletemelkedés

Hőmérsékletemelkedés a hosszú távú átlagos hőmérséklet növekedése, amely regionálisan vagy globálisan figyelhető meg. A modern időszakban a globális átlaghőmérséklet az ipari forradalom előtti szintekhez viszonyítva jelentősen megemelkedett, és az elmúlt évtizedekben gyorsult.

Az okok között szerepel a természetes variabilitás, például El Niño/La Niña ciklusok és napfény-variációk, valamint a minden eddiginél nagyobb mértékben kibocsátott üvegházhatású gázok. A legfontosabb tényező a szén-dioxid, metán és dinitrogén-oxid koncentrációjának növekedése, amelyek visszasugározzák a Föld felől érkező hőt. Emellett aeroszolok és a talaj- és erdőhasználat megváltoztatása is befolyásolják az energiaberendezést, és pozitív visszacsatolásokkal (például az Arctic-albedó csökkenése a jég olvadása miatt) tovább erősíthetik a felmelegedést.

Mérés és adatok tekintetében a hőmérséklet-emelkedést hosszú idősorok alapján becslik: földfelszín mérései, óceáni adatok és műholdas megfigyelések együttesen biztosítják a globális és regionális trendeket. A pre-industrializmus előtti időkhöz viszonyítva a globális átlaghőmérséklet körülbelül 1,0–1,2 °C-kal nőtt a 19–21. század folyamán, regionálisan pedig eltérő mértékben.

Következményeként a felmelegedés növeli a szélsőséges hőhullámok gyakoriságát és intenzitását, megváltoztatja a csapadékeloszlást, gyorsítja a gleccserek olvadását és a tengerszint-emelkedést, valamint hatással van az ökoszisztémákra, az élelmiszer-termelésre és az emberi egészségre.

Válaszlépések közé tartozik a kibocsátások csökkentése és a megújuló energiaforrásokra való átállás, valamint az alkalmazkodást támogató intézkedések, például infrastrukturális és mezőgazdasági adaptációs stratégiák.

---