érzéstelenítésben

Érzéstelenítésben, más néven anestézia vagy érzéstelenítés, a beteg vagy betegség kezelése során a test egyes részeinek vagy az egész szervezetnek a fájdalomérzékelést és más érzékeléseket ideiglenesen eltiltó eljárás. A cél az, hogy a betegnek fájdalmatlanul és kényelmesen eljárhassanak műtéteket, invazív vizsgálatokat vagy egyéb eljárásokat. Az érzéstelenítés többféle módszerrel valósítható meg, amelyek a szükséglet és a beteg állapota alapján választhatók.

A helyi érzéstelenítésben egy helyi érzéstelenítő szert (pl. lidokáint vagy bupivakáint) injektálnak a fájdalomérzékelő idegekhez vagy a fájdalomforráshoz, így csak a műveletet érintő területet torlódják el. Ez a legkisebb invazív módszer, és gyakran használják fogászati beavatkozásoknál vagy kisebb sebészeti műtéteknél.

A regionális érzéstelenítésben egy nagyobb területet torlódnak el, például egy végtagot vagy a hasüreget. Például a spinaal- vagy epidurális érzéstelenítésben a gerincvelő környékén adagolják be a szert, így a test alsó felének érzékelését elnyomják. Ez gyakran használatos szülésnél vagy alsó testrészek műtéteivel.

A teljes érzéstelenítésben (általános érzéstelenítés) a beteget mély álmat állítanak be, és a szívműködést, légzési működést, valamint más életfontos funkciókat monitorozzák és támogatják. Ezt általában nagy sebészeti beavatkozásoknál alkalmazzák. Az érzéstelenítés során a beteget gázok (pl. deszflurán, sevoflurán) vagy injekciós szerek (pl. propofol) segítségével állítják be a kívánt állapotba.

Az érzéstelenítés hatásosságát és biztonságosságát szakképzett orvosok, az érzéstelenítők (anesztéziólogusok) és a műtőszobai személyzet biztosítja. A kezelés során a beteg állapotát folyamatosan ellenőrzik, és szükség esetén beavatkoznak. Az érzéstelenítés hatása után a beteg általában néhány perc vagy óra alatt ébred fel és visszatér a normális állapotába.