érzékelésre

Érzékelés vagy sensing, a környezet ingereinek fogadása a szervezet érzékszervei vagy mérőeszközei révén. A folyamat magába foglalja az ingerek észlelését, átalakítását (transzdukció) idegi jelekké, majd ezeknek a jeleknek a feldolgozását az agyban vagy egy általunk használt rendszerben. Az érzékelés a neurobiológia és a pszichológia központi témája: megkülönböztetjük az alapvető modalitásokat, például látást, hallást, tapintást, ízlelést és szaglást, valamint a belső állapotokhoz kapcsolódó szenzoros információkat.

Az érzékelés szintjei közé tartozik a külső inger fogadása a receptorsejtek vagy érzékelő eszközök által, az ingerület átalakítása és továbbítása a központi feldolgozó rendszerek felé, végül a perceptuális értelmezés és a cselekvésre való felkészülés. A készülékek és rendszerek esetében az érzékelés lehet mechanikus, optikai, akusztikus vagy kémiai alapú, és gyakran kalibrációval vagy szenzor-szemlélettel finomítják az észlelést és a mérhetőséget.

A magyar nyelvben az érzékelés szónak a -re/-re melléknévképzős toldaléka, például érzékelésre, jelzi a célirányosságot vagy a felhasználás helyét. Például az érzékelésre van szükség kifejezés a valamilyen érzékelési feladatra utal, vagy az érzékelésre szolgáló rendszerek a célhoz igazított érzékelőket jelölik. Az erős összefüggés az érzékelés fogalmával és a nyelvi kifejezésekkel adja meg a formális használat kontextusát.