értékítéletek

Értékítéletnek nevezzük az olyan kijelentéseket, amelyek valaminek az értékét, fontosságát vagy kívánatosságát állítják. Ezek általában normatív jellegűek, azaz útmutatást, kötelezettséget vagy preferenciát fejeznek ki.

Az értékítéletek és a tényállítások közötti különbség abból adódik, hogy az előbbak értékkritériumokra és normákra támaszkodnak. Például egy állítás lehet: „Ez a gyakorlat igazságos” vagy „Ez a döntés jó”, míg a leíró kijelentés így hangzik: „Ez a döntés 60%-os támogatást kapott.” Az értékítéletek gyakran érvekkel alátámasztandók, de alapvetően azt fejezik ki, hogy mit tartunk kívánatosnak, mi legyen elvárható vagy hogyan viszonyuljunk egy helyzethez.

Különböző területeken jelennek meg: etika, esztétika, politika és jogi-kulturális diskurzusok. Az értékítéletek megfogalmazása és indokolása kapcsolódik értékelési szemlélethez, normákhoz és elvárásokhoz, amelyek alapján döntéseket hozunk vagy ítélkezünk.

A filozófiában gyakran tárgyalt problémák közé tartozik az is-ought probléma: az is- állításokból nem következtethető közvetlenül kötelező normatív állításokra. E megközelítés a morális realizmus, relativizmus vagy emotivizmus különböző válaszait váltja ki, és a megállapítások objektivitásának vagy szubjektivitásának kérdését érinti.

Köztudottabb alkalmazásai között szerepel a jogalkotás, a közéleti viták, a nevelés és a média, ahol az értékítéletek meghatározzák, mely érveket és értékeket tekintik érdemesnek és érvényesnek. Összefoglalva, az értékítéletek olyan kijelentések, amelyek a mi értékeinket és követelményeinket tükrözik, és amelyek racionálisan vitathatók és indokolhatók.