érckutatásban

Az érckutatásban a földtudományok és a bányászat egyik központi tevékenysége, amelynek célja érckészletek felkutatása, értékelése és a további kitermelés lehetőségeinek vizsgálata. A kifejezés a kutatás egészét lefedi: területi felmérés, geológiai értékelés és az ércek gazdaságilag kiaknázható formában történő meghatározása.

Az érckutatásban alkalmazott módszerek közé tartozik a regionális geológiai térképezés, kőzet- és ásványminták területi begyűjtése és laboratóriumi vizsgálata, geokémiai felmérés (talaj, üledék és víz), valamint geofizikai mérések (mágnesesség, gravitáció, IP és elektromos resistivitás). A felmérési munka kiegészül távérzékelési adatokkal és gyakran szeizmikus vagy más technikákkal.

A folyamat jellemzően következő fázisokra oszlik: felderítés és célkitűzés; előzetes feltárás; részletes mintavétel és fúrás; erőforrás- és gazdaságossági értékelés; megvalósíthatósági tanulmány és döntés a további fejlesztésről.

Az érckutatás eredménye általában geológiai modell és becsült erőforrás, amely alapot ad a beruházási és fejlesztési döntésekhez, valamint a környezeti és jogi kötelezettségek teljesítésének tervezéséhez.

A jelenlegi trendek közé tartozik a 3D geológiai modellezés, az integrált adatelemzés és a fenntarthatóság szem előtt tartása, valamint a környezeti hatások minimalizálását célzó módszerek beépítése.