életciklusértékelése

Az életciklusértékelés (életciklus-értékelés, LCA) olyan rendszerszintű módszer, amely egy termék, folyamat vagy szolgáltatás környezeti hatásait értékeli az egész életciklusa alatt, a nyersanyag-kivonástól a hasznosítás végéig és az újrahasznosításon át a végleges ártalmatlanításig. Célja feltárni, hogy mely fázisokban és milyen típusú hatások jelentkeznek, és ehhez megalapozott döntést segítő információt szolgáltatni.

Az LCA négy alapvető lépésből áll: célok és hatókör meghatározása, készlet-elemzés (adatgyűjtés és folyamatok összegyűjtése), hatásértékelés és értelmezés. Fontos a funkcionális egység meghatározása és a rendszerhatárok pontos definiálása. A módszertan fejlesztése és ellenőrzése során lezárjuk a hiányzó adatokkal és előrejelzésekkel kapcsolatos bizonytalanságokat. Az ISO 14040 és ISO 14044 szabványok írják le az LCA alapelveit és követelményeit.

Az LCA típusai közé tartozik az attribucionális (állapot-felismerésen alapuló) és a következmény-alapú LCA. Az attribucionális LCA a meglévő termék- vagy folyamatállapot környezeti terhelését méri, míg a következmény-alapú LCA a döntéshozatali változások piaci és beszállítói láncra gyakorolt lehetséges hatásait vizsgálja.

Alkalmazási területek közé tartozik a terméktervezés és ökolábnyom-optimizálás, a beszállítói lánc menedzsmentje, a környezetvédelmi címkék és a közpolitika. A módszer használata során kihívást jelenthet a releváns adatok gyűjtése, a határkiválasztás és a folyamatok közötti allokáció pontosítása, valamint az eredmények értelmezése és kommunikációja a döntéshozók felé.