életciklusértékelés

Az életciklus-értékelés (ÉÉ) olyan módszertan, amely egy termék vagy szolgáltatás teljes életciklusának környezeti hatásait értékeli. Célja, hogy feltárja az anyag- és energiaáramokat a nyersanyag-bevitelétől a használatig, az esetleges végső ártalmatlanításig vagy újrahasznosításig, és ezt kvantitatív módon összevesse a tervezési döntések hatásaival.

Az ÉÉ négy alapvető lépése: cél- és hatókör meghatározása, az adatok gyűjtése és összevetése (inventory analysis), a környezeti hatások értékelése (impact assessment) és az eredmények értelmezése. A módszertan központi eleme a funkcionális egység és a rendszerszintű határok meghatározása, amelyhez az ISO 14040/14044 szabványok adnak konzisztens keretet. A kiindulópont gyakran egy funkcionális egységben megadott teljesítmény-igény.

Az ÉÉ-típusok közé tartozik a cradle-to-grave (kezdeti nyersanyag-bevitel a végső feldolgozásig vagy hulladékkezelésig), cradle-to-gate (a gyártási határig), illetve különféle zárás-folyamatokra alkalmazott cradle-to-cradle megközelítés. Gyakran alkalmaznak módosított határfeltételeket is, például cradle-to-site vagy többlépcsős forgatókönyveket.

Az ÉÉt az ipari termékfejlesztésben, környezetvédelmi és szabályozói döntéshozatalban használják: segít összehasonlítani a termékek környezeti terhelését, támogathatják a zöldítési intézkedéseket és fontos eleme lehet a környezeti nyilatkozatoknak és az életciklus-költség-számításoknak is.

Korlátai közé tartozik a bizonytalan és összevethető adatok hiánya, az elosztási (allocation) problémák többszörös-termelés esetén, valamint a határok és időbeli relevancia szubjektív meghatározása. Ezek befolyásolják az eredmények összehasonlíthatóságát és megbízhatóságát.