állóképességet

Az állóképesség a fizikai vagy mentális tevékenység hosszú időn át történő fenntartásának képessége. A sporttudományban általában két fő összetevőt különböztetnek meg: a kardiovaszkuláris állóképességet és az izomerő-állóképességet.

A kardiovaszkuláris állóképesség a szív, a tüdő és az érrendszer összességének működését jelenti, amely lehetővé teszi az oxigén hatékony szállítását és felhasználását hosszú ideig tartó fizikai megterhelés során. Fontos mérőszámai közé tartozik a VO2max és a tejsavküszöb. Edzéssel általában növelhető a szív kimenete, javul a keringés hatékonysága és az oxigénfelhasználás.

Az izomerő-állóképesség az izmok hosszú ideig tartó összehúzódásának vagy ismételt tevékenységének képességét jelenti. Ennek mérői közé tartozik a feladatismétlések száma adott terhelés mellett és a tartós, alacsony vagy közepes intenzitású munkára adott teljesítmény. Edzésben gyakran alkalmaznak magas ismétlésszámú sorozatokat, rövidebb pihenőkkel, illetve olyan gyakorlatokat, amelyek az izomerő-tartást fejlesztik.

Az állóképesség fejlesztése olyan edzésprogram felépítését jelenti, amely magába foglalja alapozó aerob edzést hosszú, egyenletes terheléssel, intervallumedzést (HIIT), tempóedzést és sportág-specifikus gyakorlást. A fejlődés fokozatos legyen, és figyelembe vegye a regenerációt, a táplálkozást és az alvást. A felmérésére gyakran használnak teszteket, például Cooper-tesztet vagy beep-tesztet, valamint a tejsavküszöb meghatározását.

Az állóképesség kiemelten fontos a hosszútávú sportteljesítményeknél, de a mindennapi életben is javítja a fáradékonysággal szembeni ellenállást és az általános egészséget.