állcsontban

Az állcsont, magyarul mandible, az arc alsó részén elhelyezkedő, az alsó fogsor számára nélkülözhetetlen csont. Teste (corpus mandibulae) a szájüreget és az alsó fogsort támasztja, oldalról pedig két ramus mandibulae emelkedik. A mandible a temporomandibuláris ízületen keresztül kapcsolódik a koponya többi részéhez, ezért lehetővé teszi a nyitást, zárást és oldalirányú mozgásokat. Az "állcsontban" szó a helyhatározói esete, amely olyan helyet jelöl, ahol valami a mandible belsejében vagy a mandible területén található, például "törés állcsontban" vagy "fertőzés állcsontban".

Felépítését tekintve a teste a fogak gyökereit tartó alveoláris folyamatot is magában foglalja, amelyben az alsó fogak ülnek. Oldalról két ramus mandibulae emelkedik, és az angulus mandibulae az ízületek és az izmok kapcsolódási helye. A processus condylaris része a temporomandibuláris ízületnek, amely lehetővé teszi a görbületeket és a rágó mozgásokat. A mentális nyílás a testen elhelyezkedik, ahol ideg- és érvezetés jut az alsó ajakhoz és az állkapocs elülső részéhez.

Jelentősége: az állcsont a rágás és a beszéd szempontjából létfontosságú, formája meghatározza az arc megjelenését is. Gyakori kórképei közé tartoznak a törések, például trauma következtében, a fertőzések (osteomyelitis), valamint a temporomandibuláris ízületi problémák. Diagnózisát radiológiai vizsgálatokkal erősítik meg, például panorex (panoráma röntgen) vagy CT felvételekkel. Kezelése lehet konzervatív vagy műtéti, gyakran síntes vagy más rögzítési módszereket alkalmaznak.