Ízérzés

Ízérzés, vagy gustatív érzékelés, a szájüregben található ízlelő receptorok által kiváltott szenzoros észlelés. A fő receptorok a nyelv felszínén elhelyezkedő ízlelőbimbókban találhatók, amelyek a nyelv elülső része (fungiform papillae), a hátsó területek (circumvallate papillae) és a szájpad oldalain található folliat papillae része. A taste receptor sejtek társítva vannak a nyelv idegeivel, és a tastantokat neurotranszmitterek révén továbbítják.

Két alap transzdukciós mechanizmus dominál: édes, keserű, umami ízek esetén G-fehérje kapcsolt receptorok (T1R és T2R család) aktiválják a belső jeleket, míg sós és savanyú ízeknél ioncsatornák, például nátrium- vagy protonkanalokon keresztül történik a depolarizáció. Ennek eredményeképpen a receptor sejtek létrehozzák a ízjelzést, amelyet a központ felé továbbítanak.

Az ízérzést a nyelvben lévő receptor sejtek és a felvett információ az idegrendszerben több lépcsőben dolgozza fel: a VII-es facialis, IX-es glossopharyngealis és X-es vagus idegek közvetítik a jeleket a nucleus tractus solitariushoz, onnan a thalamus ventrobasalis medialis magjához, végül pedig a primer gustatoros kéreghez, amely az insula és a frontális operculumnál helyezkedik el.

Az ízérzést gyakran összekapcsolják az illatérzéssel és a textúrával, így az ízélmény inkább flavornek nevezett összképpé áll össze. Egyéni különbségekben szerepet játszanak életkor, dohányzás, gyógyszerek és betegségek. Kóros állapotok közé tartozik az ageusia (ízérzés teljes hiánya), hypogeusia és dysgeusia, melyek gyakori okai fertőzések, gyógyszerek, fejtrauma, kemoterápia és cinkhiány. A vizsgálatok gyakran ízérzési küszöbök és ízek felismerésének értékelésére irányulnak.