Ízlelés

Ízlelés vagy gustáció a kémiai érzékelés egyik alapvető formája, amely lehetővé teszi az ételek és italok ízének érzékelését. Az ízlelő receptorok főként a nyelv felszínén található ízlelőbimbókban helyezkednek el, amelyeket különböző papillatípusok hordoznak (például fungiformes, circumvallatae és foliate). Az ízlelősejtekben megtalálható receptorok tastansokat felfogva készítenek jelátvitelt, amelyet a nyelv számos területéről szállító idegek közvetítenek az agyba.

Az öt alapíz közé tartozik az édes, sós, savanyú, keserű és az umami. Ezek mind különböző receptoros mechanizmusok révén kerülnek észlelésre: például a sós íz nátriumionokra reagálva közvetlen ionáramlást vált ki, a savanyú íz protonokra reagál, míg az édes, keserű és umami ízeket G-fehérjék által vezetett jelátvitel közvetíti a receptorokból a belső jelrendszer felé. Az ízérzékelés részben a nyelvön történik, de más nyálkahártya-felületek is szerepet játszhatnak.

Az ízjelek a nyelv gátizomzata és nyálkahártyájából induló apró idegi útvonalon keresztül jutnak az agyba: a decodáció az agytörzsi központokba, majd a thalamus ventrális posteromedialis (VPM) magjába kerül, végül a gustator kortéken, elsősorban az insula és a frontális operculumban, illetve részben az orbitofrontalis kéregben zajlik. Az ízérzékeléshez gyakran társul az illatérzet retronazális útakon keresztül, ami az íz élményét összetetté teszi.

Folyamatát befolyásolja a kor, a genetikai tényezők, a kultúra és a korábbi tapasztalatok. Ízérzészavarok közé tartozik az ageusia és a hypogeusia, illetve dysgeusia bizonyos gyógyszerek vagy neuropátiák hatására. Az ízérzékelés vizsgálata magában foglalhat különböző ízpróbákat és elektrogustometriai méréseket, de a kulturális és étkezési szokások fontos kontextust adnak az ízlés megértéséhez.