Észlelés

Észlelés (percepcion) az élőlények külvilágbeli ingereinek tudatos vagy részben tudattalan feldolgozása és értelmezése. A folyamat a szenzoros rendszer által begyűjtött adatok transzdukciójával kezdődik: a receptorok fizikai energiát (fény, hang, érintés stb.) elektromos jelekké alakítanak, amelyeket az agy továbbít és értelmez. A feldolgozás három fő szintjéből áll: érzékelés és transzdukció, figyelem és szelektív észlelés, majd értelmezés és perceptuális szerveződés. A figyelem korlátozza, mely ingerek válnak tudatos élménnyé. Az észlelés két alapvető megközelítésben írható le: bottom-up (a stimulusból kiinduló feldolgozás) és top-down (a korábbi tudás, memória és elvárások befolyásolják a feldolgozást). A gestaltizmus szerint az észlelés mintázatok és kapcsolatok szerveződését jelenti, például kontextus alapján történő csoportosítás.

Az észlelés több érzéki modalitásban jelentkezik: látás, hallás, tapintás, ízlelés, szaglás, valamint propriocepció és interocepció. Minden modalitásban létezik alapszintű érzékelés és magasabb szintű értelmezés. A küszöbök között megemlítendő az abszolút küszöb (a legkisebb inger, amely észlelhető) és a differenciális küszöb (a minimálisan észlelhető különbség). Az észlelés területén megfigyelhetők illúziók, perceptuális torzítások és szelektív figyelem jelenségei, amelyek rámutatnak arra, hogy az észlelés nem egyszerű reflexió, hanem aktív értelmezési folyamat.