tudattalan

A tudattalan a pszichológiában azokat a mentális tartalmakat és folyamatokat jelöli, amelyekhez az egyén nem fér hozzá közvetlenül a tudatosság állapotából, ám amelyek viselkedését, érzelmeit és döntéseit befolyásolják.

Az elnevezés a „tudat” szóból származik: a tudattalan szó szerinti jelentése „tudat nélkül álló”, azaz az a réteg, amely nem él a tudatos észlelés szintjén.

Historikusan a tudattalan fogalma Sigmund Freudhoz kötődik, aki az ösztönös vágyak, konfliktusok és védelmi mechanizmusok tárolóhelyeként írta le, amelyeket elnyomás vagy elfojtás révén tart ellenőrzés alatt. A tudattalan tartalmak gyakran befolyásolják a viselkedést és az érzelmeket anélkül, hogy a személy tudna róluk. Carl Jung a Freud-féle rendszeren túl a személyes tudattalan mellett a kollektív tudattalant is bevezetett, amely archetipikus tartalmakat hordoz.

Napjainkban a tudattalannal kapcsolatos megközelítések széles skálán mozognak. A kognitív pszichológiában gyakori a „tudattalan feldolgozás”, vagyis a gyors, automatikus gondolkodás, implicit tanulás és implicit memória. Subliminális észlelés is tárgyalási terület. Az idegtudomány a tudatos és nem tudatos folyamatokat funkcionális képalkotási módszerekkel vizsgálja, és gyakran dual-process elméletek keretében értelmezi a két rendszer interakcióját.

Az elméletet érő kritikák közé tartozik, hogy a Freud-i elképzelések nagyrészt empirikus bizonyíték híján születtek, illetve hogy a „tudattalan motívumok” fogalma túlságosan általános. A mai kutatások inkább a kognitív és motoros folyamatok automatizált jellegére és a kontextustól függő befolyásolásra összpontosítanak, miközben a tudatos élmények és a tudattalan hatásának kapcsolata összetett és gyakran egyéni.