Érzelemkifejezés

Érzelemkifejezés vagy érzelemkifejezési viselkedés a személy érzelmeinek külső megnyilvánulása mások felé, és gyakran a kommunikáció alapvető eleme. Jellemző csatornák: arckifejezések (arcizmok), hangszín és beszédtempó, testtartás és gesztusok, testkontaktus, valamint a szituációhoz illeszkedő viselkedés.

Az érzelemkifejezés elméleti megközelítései szerint lehet univerzálisan kiinduló alapérzelmekből kiinduló, illetve kultúra által formált megnyilvánulások keveréke. Egyes elméletek szerint léteznek alapérzelmek (öröm, harag, félelem, szomorúság, meglepetés, undor, düh), amelyeket több kultúrában hasonlóan fejeznek ki. Más megközelítések hangsúlyozzák a kulturális normákat és az egyéni tapasztalatokat, amelyek befolyásolják, mikor és hogyan jelennek meg a kifejezések. Paul Ekman és társei szerint bizonyos arckifejezések viszonylag univerzálisak lehetnek, de a kifejezés észlelése és a kifejezési szabályok kultúrától függően eltérhetnek.

A kifejezés funkciója a kommunikáció információátadása és a társas kapcsolatok fenntartása: az érzelmek kifejezése segíti az empátiát, a konfliktuskezelést és a kontextus értelmezését. A fejlődés során a gyermekek megtanulják, miként illeszkednek a társadalmi elvárásokhoz.

A megfigyeléses és laboratóriumi vizsgálatok során az érzelemkifejezést gyakran arckifejezések, hangzás és testtartás alapján mérik, ám kulturális különbségek és kontextus okozta nehézségek is felmerülnek. A fogalmat érdemes elkülöníteni az érzelemszabályozástól.