Értékteremtés

Értékteremtés, vagy value creation, a gazdasági és szervezeti gyakorlatban az a folyamat jelölése, amely során inputokból – például munkaerő, tőke, információk és természeti erőforrások – olyan kimenetek születnek, amelyeket a vevők és más érintettek értékelnek és elismernek. A koncepció nem csak gazdasági nyereséget jelent; egyúttal magában foglalhat társadalmi, környezeti és élményalapú előnyöket is. A végső érték akkor keletkezik, ha a haszon meghaladja a költségeket, és hatékony erőforrás- és folyamatmenedzsment révén növekszik a várható haszon.

Mechanizmusok és hajtóerők: Az értékteremtést ösztönzik az innováció, a termelékenység növelése, a magas szintű minőség, a jó tervezés és a hatékony működés, valamint a vevőkkel és partnerekkel való kapcsolattartás. A value creation területei közé tartozik a termék- és szolgáltatásfejlesztés, a folyamat- és üzleti modellszabadítás, a testreszabás és a fenntartható gyakorlatok. Gyakran kiemelt szerep jut a márkaépítésnek, a know-how-nak és a kapcsolatrendszereknek, és nőtt a közreműködés a vevők bevonása a termékfejlesztésbe.

Mérés és kontextus: A vállalati gyakorlatban az értékteremtés mérhető pénzügyi mutatókkal, például nyereséggel, cash flow-val, megtérüléssel és részvényesi értékkel, de figyelembe veszik a nem pénzügyi szempontokat is, például vevői elégedettséget, alkalmazotti felhatalmazottságot és környezeti teljesítményt. Eszközök közé tartozik az ekonomikai értékadó (EVA), költség–haszon elemzés és társadalmi érték mutatók, mint a társadalmi megtérülés (SROI) vagy a háromszoros mérlegelv (triple bottom line). Az értékteremtés a stratégia kidolgozásának, vállalkozói tevékenységnek és közpolitikának központi eleme, és megköveteli az erőforrások és érdekellentétek együttműködő kezelését a hosszú távú fenntarthatóság érdekében.