Állatmagatartás

Állatmagatartás az élőlények viselkedésének összessége, amely a mozgásoktól a kommunikáción át az élelemszerzéshez, párválasztáshoz és társas kapcsolatokhoz kapcsolódó megnyilvánulásokat fogja össze. A viselkedést genetikai, fejlődési és környezeti tényezők kölcsönhatása alakítja. Az etológia a viselkedés megfigyelésére és magyarázatára törekszik.

Az elméleti keret két fő szintre oszlik. A közvetlen magyarázat megválaszolja, hogy a viselkedést milyen mechanizmusok (idegrendszeri, hormonális, szenzoros) indítják és hogyan működnek. A végső magyarázat pedig azt fejti ki, miért alakult ki az adott viselkedés evolúciós szempontból, milyen előnyökkel jár a túlélésben és a szaporodásban.

Az állatmagatartásban megkülönböztetik az ösztönös (genetikailag kódolt) és a tanult viselkedést. Az ösztönös magatartás részben genetikai kódoltságú és fejlődési folyamatokkal stabilizálódik; a tanulás alatt a szerzett tapasztalatok formálnak új magatartásokat, például habituáció, klasszikus vagy operáns kondicionálás, utánzás és problémamegoldás.

Kutatási módszerek közé tartozik a természetes megfigyelés, kontrollált kísérletek és összehasonlító vizsgálatok. A viselkedés vizsgálatára példák: madárének és jelrendszer, tánc a méhek, kolóniák társas struktúrái, stratégiák az élelemkeresésben.

Jelentősége: az állatmagatartás megértése hozzájárul az állatok jólétéhez, a természetvédelmi és gazdasági alkalmazásokhoz és a humánus állattartáshoz. Emellett etikai megfontolások és állatkínzás elleni védelem is szerves részét képezik a kutatásoknak.