Állapotkifejezésként

Állapotkifejezésként egy olyan nyelvi egység értelmezése vagy kategorizálása, amely állapotot fejez ki, nem pedig cselekvést vagy eseményt. A fogalom a szemantikai és grammatikai leírásokban a statikus tulajdonságokat vagy fennálló állapotokat jelölő kifejezések osztályozására szolgál.

A koncepció gyakran kapcsolódik a magyar nyelvtanban beszélt állapot- és tevékenységpredikátumok közti különbséghez. Az állapotkifejezések jellemzői közé tartozik, hogy vagy rövid, fennálló állapotokat (például birtoklás, tulajdonság), vagy állapotokra utaló lezárt viszonyokat írnak le. Gyakori formáik a predikátumszerű jelölők, például participialisan vagy toldalékolt állapotjelzők, mint a nyitva van, zárva van, üres a pohár vagy meleg a víz. Ezek a konstrukciók gyakran statikus viszonyt írnak le, és kevésbé vagy egyáltalán nem fejezik ki a változás kezdetét vagy befejezését.

A nyelvészeti alkalmazásban a fogalmat használják rendszerezési céllal a dinamikus vagy eseményorientált predikátumokkal szemben. Az állapotkifejezések fontosak a szemantikai analízisben, mert segítenek megkülönböztetni, hogy egy nyelvi mondat milyen típusú információt közvetít: fennálló állapotot vagy mozgó cselekvést. A koncepció hasznos például fordítási döntésekben és a nyelvi állapotok modellezésében.

Lásd még: állapotjelző predikátumok, aktionsart, szemantikai kategorizációk. Angol megfelelője gyakran stative predicate vagy state expression.