zsírkészletek

A zsírkészletek a szervezet energia- és anyagcsere-szabályozásának fontos elemei. Főként fehér zsírszövetben tárolt trigliceridek formájában állnak rendelkezésre, ahol a glicerin‑ és zsírsavláncok egymáshoz kapcsolódva hosszú távra biztosítanak energiát. A fehér zsírszövet endokrin funkcióval is bír, adipokineket termel, például leptint és adiponectint, amelyek az energiaegyensúlyt és az anyagcserét befolyásolják.

A testben a zsírkészletek két fő tárolóhelyen fordulnak elő: subcutan (bőralatti) és visceralis (belső szervek körüli) zsírszövetben. A visceralis zsír mennyisége és eloszlása összefüggésbe hozható a metabolikus kockázatokkal (inzulinrezisztencia, gyulladás). Az egyén nemétől, életkorától, táplálkozásától és edzettségi állapotától függően a zsírkészletek mennyisége és eloszlása változik.

Mobilizáció: a tárolt trigliceridek lipolízissel bomlanak le, amelyet hormonérzékeny lipáz (HSL) és más enzimek végzik. Ezt a folyamatot katecholaminok (adrenalin, noradrenalin), glükagon, kortizol és növekedési hormon serkentik, míg az inzulin gátolja. A felszabadult szabad zsírsavak a vérben albummal kötődve szállítódnak a célsejtekhez, a glicerol pedig a májban felhasználható vagy glükoneogenezisbe vonható.

Az energiatermeléshez a zsírsavak a mitokondriumokban β-oxidáció során ATP-t termelnek; a teljes energiaérték körülbelül 9 kcal/g. A zsírsavak oxidációja hosszú távú energiaellátást biztosít, és a máj, izmok és a szív felhasználhatják őket.

Összességében a zsírkészletek fontos energiaforrások, amelyek eloszlása és mennyisége befolyásolja az egészséget. A magas visceralis zsírszövet növelheti a metabolikus betegségek kockázatát, míg a túlzott testzsír különféle krónikus állapotokkal hozható összefüggésbe. Megőrzése kiegyensúlyozott étrenddel és rendszeres testmozgással érhető el.