vízfestés

Vízzfestés, vagy akvarellfestészet, olyan festészeti technika, amely pigmenteket vízben oldva, átlátszó rétegekként visz fel papírra. A technika egyik fő jellemzője, hogy a fehér papír és a nedves színek együtt fényt és levegőhatást teremtenek.

A modern vízfestés Európában a 18. században bontakozott ki, különösen a brit akvarelliskolában. Jelentős mesterek közé tartozik William Turner és John Constable; a keleti hagyományokból származó technikák pedig a nyugati megközelítéseket is formálták.

Fő anyagai: papír (cold-press vagy hot-press felületű), akvarell pigmentek tubusból vagy tányérról, ecsetek különböző méretekben. Víz szükséges a hígításhoz, és gyakran használnak maszkoló folyadékot a fehér területek védelmére.

Alapvető technikák közé tartozik a wet-on-wet (nedves papírra kerülnek a színek, összeolvadnak) és a wet-on-dry (nedves festék száraz felületen). További eljárások a dry brush (száraz ecsettel), a wash (egyenletes vagy fokozatos árnyalás) és a színek lépésenkénti rétegezése, vagy glazing.

Témaválasztásai között általában tájak, növényzet, csendéletek és portrék találhatók. A közeg gyors, impulzív munka lehetőséget ad a fény és részletek megfogására, de ugyanakkor korlátozott fedettséget is jelent.

Megőrzése során a munkákat gyakran üvegezéssel védik a fény- és nedvességártó hatástól. A festék átlátszóságának megőrzése érdekében előnyös lehet a fényvédő üveg használata és a megfelelő környezeti feltételek biztosítása.