vízfelszívását

Vízfelszívása (vízfelvétel) a folyamat, amely során élő szervezet vagy sejt vizet vesz fel a környezetéből. A vízfelvétel alapja a vízpotenciál-különbség és a környezeti nyomáskülönbség, amelyek meghatározzák, hogy a víz beáramlik-e a sejtekbe vagy a szövetekbe. A felvett víz nélkülözhetetlen a hidratáltság, a sejt-turgor fenntartása és a metabolikus folyamatok számára.

Növényeknél a vízfelvételt elsősorban a gyökerek végzik. A víz a gyökérszövetbe két útvonalon halad: az apoplazmában és a szimplast útvonalon keresztül, miközben az aquaporinok vízcsatornákként gyorsítják a transzportot. A Casparian-sáv szabályozza a víz és oldott anyagok bejutását a xilémbe, ezáltal finomítva a vízfelvétel kontrollját. A víz feljutását a gyökérnyomás és a transpirációs húzás együtt biztosítja, ami a növények turgorát és tápanyagfelvételét befolyásolja.

Állatoknál és más élőlényeknél a vízfelvétel általában a vékonybélben történik, ahol a víz passzív és aktív transzporttal szívódik fel a táplálék oldott anyagai mellett. A folyamatokat az ozmotikus nyomás és a testnedvek folyadékháztartásának fenntartása összhangban tartja, és különböző szinten adaptálható a környezethez.

Szerepe és tényezői közé tartozik a talaj nedvességtartalma, a vízpotenciál, a hőmérséklet, a páratartalom és a gyökérzet állapota. A vízfelszívás mérése gravitációs vagy izotópos módszerekkel, illetve vízpotenciál-méréssel történik, és fontos a mezőgazdaságban, ökológiában és növénynemesítésben.