vérellátásszabályozást

A vérellátásszabályozás a szervezet szövetek és szervek vérellátását biztosító összetett folyamatok összessége. Célja, hogy a különböző tápanyag- és oxigénigényekhez igazodó perfúziót, a hulladékanyagok eltávolítását és a kapilláris áramlás tartós rugalmasságát megőrizze, miközben a központi keringési nyomás összességében stabil marad.

A helyi vagy autoregulációs szabályozás a vaszkuláris tónus az adott szövet mikrohálójában történő finomhangolásával valósul meg. A myogén válasz, a metabolikus tényezők (például adenosin, CO2, pH) és az endothelium által közvetített tényezők, mint a nitrogot-oxid NO vagy az endothelin-1, integrálják a szöveti igények és a vérnyomás viszonyait. A mikrocirkuláció dinamikus alkalmazkodása biztosítja, hogy a létfontosságú szervekben stabil maradjon a perfúziós nyomás és a véráramlás.

A systemszabályozás magában foglalja az autonom idegrendszer és a hormonális rendszerek hatását. A szimpatikus tevékenység átirányítja a vért a létfontosságú szervek felé, miközben a baroreflex által a teljes keringési nyomás és a perifériás ellenállás finoman szabályozódik. A renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer, a vazopresszin és az atrialis natriuretikus peptid befolyásolja a vaszkuláris tónust és a víz- és sóháztartást, így a szervezet keringési terhelésének egésze alakul.

Klinikai vonatkozása a vérellátásszabályozás zavarainak felismerése és kezelése. A lokális vagy szisztémás keringési elégtelenség ischaemiához, shockhoz, edema- vagy hiperperfúziós állapotokhoz vezethet. A vérellátási állapot értékelése képalkotó és funkcionális módszerekkel történik, amelyek közé tartozik a Doppler ultrahang, perfúziós képalkotás és a metabolikus szintű markerek mérése. A terület mind a fiziológiában, mind a klinikában központi szerepet tölt be az anyagcsere-folyamatok és a szervek működésének megőrzésében.