vállinstabilitás

Vállinstabilitás olyan állapot, amelyben a vállízület fejének (caput humeri) és a glenoidárok közötti kapcsolata nem biztosít elegendő stabilitást. Ennek következtében a váll diszlokáció vagy subluxáció, valamint funkcionális bizonytalanság léphet fel, különösen bizonyos mozgásoknál vagy sportos tevékenységek végzése közben.

Formái közé tartozik az anterior, posterior és multidirekcionális instabilitás. Előidéző okok lehetnek trauma utáni sérülések (például a labrum szakadásával járó Bankart-sérülés), kapszuláris laxitas, vagy a koponya- és glenoideális ízületi felszín károsodása. Gyermekeknél és ifjakkor generáltan előfordulhat nagy fokú ízületi lazaság is.

Tünetei közé tartozik a vállbizonytalanság érzése, a „kifolyik” vagy „elfordul” érzés, gyakori fájdalom, s a tevékenység közbeni neurológiai vagy mechanikai panaszok. A fizikai vizsgálat során alkalmazott tesztek, például apprehension, relocation vagy sulcus teszt segítenek a diagnózisban. Képalkotó módszerek közül röntgen, MRI vagy MR-arthrográfia hasznos a soft-tissue sérülések és a kötőszöveti állapot feltárásában, valamint a csontveszteség felmérésében.

Kezelése lehet konzervatív vagy sebészeti. Kezdetben gyakran fizikai terápia áll a középpontban, a rotátor köpeny és lapocka alatti izmok erősítésére, stabilizáló gyakorlatokra, testtudatosságra és sportspecifikus edzésre támaszkodva. Gyakori esetekben elegendő lehet a tevékenység módosítása és visszafogottabb terhelés. Sebészeti beavatkozások indokoltak lehetnek ismétlődő diszlokációknál vagy jelentős vállcsont-veszteség esetén, például Bankart-rekonstrukció, capsularis plekáció vagy Latarjet-műtét. Remplissage a Hill-Sachs-sérülés kiegészítő kezelésére szolgálhat.

Prognózis függ az instabilitás típusától, a beteg életkorától és a teherbíró sporttól. Megelőzésként a megfelelő felkészítés, testtartás- és mozgáskészség-szinten tartás, valamint a váll-körüli izmok folyamatos erősítése ajánlott.