viselkedésterápiát

Viselkedésterápia a pszichoterápiás megközelítések közé tartozó módszer, amely a problémás vagy maladaptív viselkedések megváltoztatására a tanuláselméletekre támaszkodik. A terápia a viselkedés megfigyelhető elemeire koncentrál, feltárja a kezdeti kiváltó tényezőket (antecedenseket) és a következményeket, majd ezek alapján céltudatosan alakítja a viselkedést és a környezetet.

Az alapelvek közé tartozik az operáns kondicionálás, ahol a megerősítés vagy büntetés a viselkedés gyakoriságát befolyásolja, és a klasszikus kondicionálás, amely új asszociációkat hoz létre. A terápia gyakran strukturált gyakorlást, mintafelismerést, modellálást és viselkedési kiigazítást alkalmaz; eszközei közé tartozik a megerősítés rendszerezése, a viselkedés megfigyelése és mérhető célértékek felállítása.

Módszerek közé tartozik az expozíciós terápia (szisztematikus deszenzitizáció, direkt expozíció), a viselkedés-aktiváció, készségfejlesztés és a viselkedésformálás modellálás révén történő tanítás. Különösen autizmus spektrum zavaránál alkalmaznak viselkedésterápiás megközelítéseket, például ABA-alapú technikákat a készségek fejlesztésére és a viselkedésmódosításra.

Az alkalmazási területek közé tartoznak a szorongásos zavarok, fóbiák, OCD, poszttraumás stressz zavar, bizonyos gyermeki magatartási problémák, illetve egyes mentális állapotok kiegészítő kezelése. Az evidenciaalapú vizsgálatok szerint a viselkedésterápia erős bizonyítékot nyújt több területen, bár összetettebb belső, kognitív folyamatok esetén gyakran kiegészítő terápiákkal kombinálják.