veseelégtelenséget

Veseelégtelenség a vesék működésének súlyos zavara, amelyben a vesék nem képesek elegendő mennyiségű vizet és méreganyagokat kiüríteni, vagy nem tudják fenntartani a sav–bázis és elektrolit-egyensúlyt. A betegség két fő formája van: akut veseelégtelenség (AKI) és krónikus veseelégtelenség (CKD). Az AKI hirtelen romlás, míg a CKD hosszú távú, fokozatos vesekárosodás.

Az AKI kiváltói közé sorolhatók a súlyos vér- vagy folyadékvesztés, szepszis, vesepótló beavatkozások, nitrogéntoxikus gyógyszerek és egyéb súlyos állapotok. A CKD leggyakoribb okai a krónikus diabetes (cukorbetegség) és a hipertónia, de ide tartozhatnak glomerulonephritis és genetikai vesebetegségek is. Kockázati tényezők közé tartozik a fiatalkori vagy idős korban történő előfordulás, dohányzás és hosszú távú mérgező hatású gyógyszerek használata.

A tünetek gyakran függnek az űri formától. AKI esetén előfordulhat csökkent vagy hiányos vizeletürítés, duzzanat, fáradtság és zavartság. CKD esetén lassú lefolyású tünetek jelentkezhetnek, például fáradtság, étvágytalanság, izomgörcsök és viszketés. Diagnózisban a vérvizsgálat kreatinin szintje és az eGFR meghatározása, a vizeletprotein-tartalom mérése, valamint képalkotó vizsgálatok játszanak szerepet; ritkán vesebiopszia is elvégezhető.

A kezelés célja a fennálló betegség formájától függően a funkció megőrzése és a szövődmények megelőzése. AKI esetén kórházi ellátás, folyadék- és elektrolit-egyensúly visszaállítása, kiváltó ok kezelése, szükség esetén dialízis. CKD-ben a vérnyomás és a cukorbetegség kontrollja, RAAS-blokkolók alkalmazása, fehérje-, kálium- és sókorlátozás, valamint szükség esetén dialízis vagy veseátültetés a végstádiumú betegség kezelését jelentik. Megelőzésében a primer betegségek gondozása, nephrotoxikus szerek kerülése és rendszeres szűrések fontosak. A kilátások egyéniek: CKD fokozatosan haladhat előre ESRD-hez vezetve; AKI gyakran reverzibilis, de növeli a halálozás kockázatát.