tüsszentés

A tüsszentés a gyors kilégzés az orr és a száj felé, amelyet az orrnyálkahártya irritációja vált ki. Ez egy gyakori védőreflex, amely segít eltávolítani a felső légutak irritáló anyagait, például porszemcséket vagy mikroorganizmusokat.

Mechanizmus: az irritáló ingerek érzékelői (főként az arcideg ágai) jeleket küldenek a tüsszentés központjába az agyban. Ezt követően a rekeszizom, a mellkas és a hasizmok gyors összhúzódásai indítják a légútra irányuló erőteljes kilégzést; a glottis lezárul, majd tágul, és a levegő hirtelen kiáramlik az orr- és a szájüregen keresztül. A folyamat végén a hangszalagok és a felső légúti szervek szabályozottan visszaállítják a nyugalmi állapotot.

Kiváltó okok: irritáló anyagok (por, pollen, dohányfüst, erős illatok), fertőzések (megfázás, influenza), allergiák és orrdugulás, hideg vagy száraz levegő, valamint ritkán fényérzékeny reflex (fényre adott tüsszentés).

Terjedés és higiénia: a tüsszentéskor a fellövedék cseppeket és aeroszolokat juttathat a környezetbe, amelyek fertőző kórokozókat hordozhatnak. Ennek megfelelően ajánlott könyökhajlatba vagy zsebkendőbe tüsszenteni, a kezet alaposan megmosni, és szükség esetén a sterilizálást vagy maszk viselését alkalmazni a fertőzésveszély csökkentésére.

Kezelés és megfigyelés: gyakori vagy hosszan tartó tüsszentés esetén érdemes orvoshoz fordulni, mert kiváltói lehetnek allergia (orrnyálkahártya-gyulladás), krónikus nátha vagy ritkábban összetettebb állapotok. Kezelésként gyakran elegendő az irritáló tényezők kerülése, sóoldatos orröblítés, antihisztaminok vagy nazális kortikoszteroidok; fertőzés esetén a pihenés, folyadékpótlás és szükség esetén orvosi ellátás javasolt.