többgyomrú

A többgyomrú (négyrekeszes) hasznú emlősök kifejezés olyan fajokra utal, amelyek foregut fermentációt végeznek és gyomruk négy rekeszre oszlik: rumen, reticulum, omasum és abomasum. Ezek az állatok főként növényi rostokkal táplálkoznak, és a rekesznyalábban zajló mikrobiális fermentáció révén képesek a cellulóz és más összetett szénhidrátok lebontására. A leggyakoribb példák közé tartoznak a szarvasmarhák, juhok, kecske, illetve más patások. Cambelidéket (pl. tevék és lámák) gyakran említik rokonként, de ők háromrekeszes gyomorral rendelkeznek, így nem tekinthetők teljes értékű négyrekeszűeknek.

A gyomor rekesze közti funkciók differenciáltak. A rumen és a reticulum a fermentációs folyamatért felel, ahol a mikroorganizmusok (baktériumok, protozoonok és fungi) előállítják a rövidláncú zsírsavakat, amelyeket az állat energiaforrásként használ. Az abomasum a valódi gyomorként viselkedik, savas környezetben fehérje-emésztést végez. Az omsum a víz és vízoldékony vitaminozással kapcsolatos funkciókat látja el, a részecskék finomítását és a tápanyagok felszívódásának előkészítését segíti.

A többgyomrú emlősök étrendje és takarmányozása különleges gondozást kíván. A magas rosttartalmú takarmányok növelik a rumen fermentációját, míg a hirtelen étrend-változások savasodást vagy bélgázképződést okozhatnak. Környezetvédelmi szempontból fontos a metánkibocsátás mérséklése, amely a fermentáció mellékterméke. A gazdasági jelentőségük alapvető a hús- és tejtermelésben, de a gyomorigények és a mikrobiológiai állapotok megfigyelése nélkülözhetetlen a hatékony és fenntartható tartásukhoz.