térképészete

A térképészete, vagy térképészet, a földrajzi adatok vizuális megjelenítésének tudománya és gyakorlata. Célja a földfelszín jelenségeinek és folyamataiban rejlő összefüggések olvasó számára érthető és használható térképeken történő ábrázolása, különböző méretaránnyal, céllal és felhasználói igények szerint.

Historikusan a térképészet emberi tevékenységként már az ókoriak korában megkezdődött; az első ismert térképek Babilonból és Kínából származnak, a görög és római térképek pedig a geográfiai tudomány alapjait építették. A középkorban a mappa mundi és hajózási charták fejlődtek; a 16–17. században pedig a vetület- és mérőműszerek fejlődése lehetővé tette a pontosabb térképeket. A 19–20. században megjelent az országos topográfiai és kataszteri térképezés, a generalizáció elvei és a vetületi torzítások megértése. A digitális korban a kartográfia átalakult, a felvételek és adatok számítógépes feldolgozásával és a GIS elterjedésével.

Jelenleg a térképészet geodéziai felmérésekre, fotogrammetriára, távérzékelésre, GNSS-alapú pozicionálásra és térinformatikai rendszerekre támaszkodik. A térképek készítésében fontos a pontos koordináta-rendszer, adott vetület kiválasztása, a generalizáció és a szimbólumrendszer helyes használata, hogy a térkép olvasható legyen. Adatok forrásai lehetnek hagyományos felmérések, légi vagy műholdas felvételek és valós idejű adatfolyamok.

A modern térképészet a topográfiai, tematikus, kataszteri és navigációs térképek készítését ötvözi a földmegfigyelés és a geoinformációs rendszerek integrációjával. Fontos az adatminőség, a metadata és az ISO/OGC szabványok követése. Alkalmazási területek közé tartozik a várostervezés, közlekedés, környezetvédelem, katasztrófavédelem és oktatás.